Főmenü:
A legszebb katedrálisban – Először mutattak be misét a Szabadság hídon
Ezerötszáz-
Húsz perccel a 9 órás hivatalos kezdés előtt már több mint százan hangolódtak gitáros énekekkel a szertartásra. S ahogy teltek a percek, egyre többen és többen érkeztek, zömében a fiatal korosztályból, de idősebbek is szép számmal; számtalan kisgyermeket is kihoztak magukkal a szüleik, hogy jelen legyenek a misén, ami a maga nemében egyedülálló Budapest történetében.
Az idei már a harmadik év, amikor több nyári hétvégére lezárják a Szabadság hidat, hogy egy nagyon különleges közösségi teret nyerjen ezzel a főváros, és a Dunához, a természethez is még közelebb kerülhessenek az érdeklődők. A 2019-
Ez mindannyiunknak az első miséje a Szabadság hídon, ezért mutatkozzunk be a körülöttünk állóknak – javasolta a liturgia kezdete előtt az esemény rendezője, Meskó Zsolt. Így hamar kiderült számomra, hogy nagyon sokan vannak a jezsuiták vonzáskörzetéből, de az is, hogy a mögöttem álló lány, Gyopárka ha nem is egyenesen, de Marosvásárhelyről érkezett, és épp a fogorvosi gyakorlata miatt van Budapesten; a mögötte levők meg soproniak.
A legszebb katedrálisban vagyunk, ahol csak lehet lenni – Sajgó Szabolcs szavai a szentmise elején még jobban megadták az esemény emelkedett, mégis nagyon egyszerű és természetes alaphangját. A névnapját éppen július 28-
A szentmisén résztvevőket Sajgó Szabolcson keresztül üdvözölte a külföldön tartózkodó Erdő Péter bíboros, prímás. A Bangladesben levő Csókay András professzor pedig azt kérte a jelenlevőktől, imádkozzanak az ottani sziámi ikreket szétválasztó, jövő heti utolsó nagy műtétjük sikeréért. Mi magunk is csatlakozhattunk saját miseszándékainkkal, legtöbben némán, de egy kisgyerek hangosan is kimondta: „apa”.
A hétvége nagy viharai között istenadta jó időben volt részünk, ahogy arra a főcelebráns is felhívta a figyelmet. Sajgó Szabolcs a nem szokványos misehelyszín szimbolikájára építette szentbeszédét. Rámutatott, hogy egy folyó fölött vagyunk, ami az életnek, a mi közös életünknek a jelképe, amely Isten életének végtelen óceánjába torkollik. Beszélt arról is, hogy a város, a Bibliában szereplő mennyei Jeruzsálem maga is egy szimbólum, amelynek van ugyan köze a földi Jeruzsálemhez, de az e világival szemben mindenki belefér. Ezután következett a híd szimbóluma, a hídé, ami összeköti a város két pontját. A legnagyobb hídépítő, hídverő, az igazi pontifex maximus számunkra Krisztus, akiben leomlanak a kerítések, a falak, minden, ami az embert embertől elválasztja.
A Szabadság hídról a Szabadság-
Isten társnak, szerető teremtőtársnak alkotott meg minket, hogy megnyíljunk a szeretet szabadságára, hiszen szeretni csak szabadon lehet – tette hozzá a jezsuita szerzetes. Szabolcs atya javasolta, hogy a szentmise végén ki-
A Sziklakápolna fölötti keresztre tekintve arról beszélt: a szabadságnak, legyen az földi vagy isteni szempontú, ára van, és ezt az árat éppen a keresztfán fizette meg értünk valaki. Az olvasmányra utalva, amelyben Ábrahám Istennel alkudozik Szodoma megmentéséért, a szónok azt mondta: a zsidók ősatyja megállt tíz igaz embernél, de Isten nem állt meg itt – egyetlen igaznak, Krisztusnak az áldozata, mindvégig való hűsége elegendő volt neki a mi szabadságunkért.
Szent István szobrát ugyancsak láthatjuk, ha a Sziklakápolna felé nézünk: ő erős kézzel harcolt a mi emberi szabadságunkért. Sajgó Szabolcs azt kérte a jelenlévőktől, hogy három hét múlva, az augusztus 20-
A Párbeszéd Háza videója az eseményről
A szónok még a közösség erejére hívta fel a figyelmet, amelynek a forrása mindig maga Isten, a misztérium végtelen teljessége. A szentáldozás latin neve, a communio is közösséget jelent – tette hozzá. Ezután azt kérte, hogy a 13 és fél hónap múlva megrendezendő nagy ünnepre, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra is készüljenek fel a szentmisén résztvevők, mind egyénileg, mind közösségben. „Aki csak erre jár, kapjon kedvet, hogy közénk tartozzon!” – biztatott.
Katolikus újságíróként nyilván elfogult vagyok az Egyházzal szemben, de ezen a szentmisén egy kicsit tényleg a mennyei Budapestté vált a Szabadság híd. Figyelmesen engedték egymást előre az emberek az áldozásnál; nagyon sokan átadták kényelmes ülőhelyüket a megfáradtaknak; ismeretlen ismerősként fogtuk meg egymás kezét a Miatyánk szavai alatt, amire éppen az e napi evangéliumban tanította tanítványait Jézus. A könyörgésekben fiatalokért, idősekért, betegekért, cigányokért és nem cigányokért, hajléktalanokért és hajlékkal bírókért egyaránt imádkoztunk. Együtt énekeltük türelmesen az énekeket a hosszúra nyúlt áldozás alatt, csodáltuk az Ave Maria éneket és a szentmise után a tárogatón eljátszott Boldogasszony Anyánkat. Megtelt szabadsággal a híd. Úgyhogy csak azzal tudom zárni, amit egy közelemben álló fiatalember kiáltott a mise végén: Juhé!
Fotó: Merényi Zita
Videó: Párbeszéd Háza/YouTube
Agonás Szonja/Magyar Kurír ....................................................................................................................................................................... Vissza a fő oldalra